2016. január 14., csütörtök

Áramlásban élni, avagy az áramlás titkai…


Milyen ritkán adatik meg az embereknek, hogy átadják magukat az életnek... Mikor teljes odaadással hittel, szeretettel vagy abban, amiben éppen vagy. S még élvezed is, hogy Vagy! A Jelenlét hatalma… Nos, igen, a Jelenlétben az erő. De milyen nehéz elérni. Az elme sokszor közbeszól, így éppen a múlton rágódsz, vagy a jövőn, vagy bárhol máshol, néha fel sem tűnik merre is vagy épp, mindenfelé fordul a figyelmed, csak épp a jelenre nem. Annyi minden szól már az áramlásról a jelenlétről, tele van vele a háló, persze megvalósítani mindig más. Magunkba figyelni közel sem megszokott az emberek többségének. Hiszen ott mag-ány,  vagy a munka, mi lesz holnap, mit egyek, miből? Fáradt vagyok, pihenni kéne, de… stb. stb. Áramlás? Ugyan már, ki tudja ezt megvalósítani a mai világban, hiszen stress van és rohanás. Mondja az ego, vagy épp az elme. Pedig ha körülnézel az áramlás nem csak bennünk van, mindenkoron és mindig, de körülöttünk is. Menj ki a természetbe és nézd ahogy az állatok viselkednek. Elég ha kimész az utcára, hagyd egy kicsit magára a gondjaidat és csak állj nyitottan: figyelj  és megláthatod. Az emberek jönnek, mennek, a dolgok állandóan változnak, s ha éppen csak nézel és nem mozdulsz Látsz! Mit is? Rengeteg mindent. Látsz, rohanást, félelmet, szeretetet, állandóságot, és áramlást stb, stb. Felnézel az égre, amit kevésszer teszel esetleg, csodálatos, nem? . Mégis, azt látod leginkább amire amúgyis a legtöbb fókuszod van. Ha körülnézel, és azt figyeled mennyi ember mosolyog, akkor azt keresed, és egyre többet fogsz találni. Ha netán még te magad is mosolyogsz, bizony egyre több mosolyt látsz viszont, nem csak a távolban, hanem egyre közelebb. Nicsak, hatással vagyunk a környezetre. Hoppá… Most jöttök ti, és kitaláltok megannyi kifogást és hogy igen, de meg hát akármi és persze hogyan, de én annyit próbáltam és hát mégis… Erre válaszként egy klisé, is jöhetne, ha nem próbálkozol nem is éltél. Megpróbáltad, hányszor is? Feladtad, hányszor is? De nézz meg egy másfél éves gyereket. Mondom neki, hogy ne másszon fel a fotel tetejére, mindent elkövetek, hogy ne tegye, 52 szer különféle megoldásokkal próbálom távol tartani, de ő nemet még nem úgy érzékeli, mint mi, megpróbálja 53szor is! Ez aztán kitartás! Ha nem lenne bennünk ősidőktől fogva gyerekként, bizony nem is tudnánk járni. Gondoljatok csak bele. Mennyi próbálkozás és mennyi idő, míg kiépül az izomzat, míg egyáltalán fel tud ülni. Majd állni, és még járni is! Az hagyján, de mi is voltunk gyerekek, és bizony mi is végig mentünk ugyanezeken. Kitartottunk, és vitt előbbre valami, magunk sem tudtuk akkor mi, de most bizony járunk, sőt futunk, netalántán még sportolunk is. Volt valamink ami legtöbbünknél mostanra már ez a tulajdonság szunnyad. Sokan csak vegetálnak, megpróbálnak élni, mennek a társadalom után, túlélnek. Azt gondolod jobb lesz holnap? Hát megint egy klisé, ha a változást magaddal kezded többre jutsz. Ami bent az, kint és ami kint az bent. Hogy nehéz és lassú a változás és nem látszik mindig azonnal? Légy rugalmasabb és lazább. Persze! Mondod te:mégis hogyan? Te, aki írod nekem ezeket klisékben gondolkodsz, de  én hogyan vigyem ezt bele az életembe. Erre mit mondok én? Mindannyian egyediek vagyunk és csodálatosak. Kezdjük ezzel. Hiszed? Nem? Pedig így van!!! Van valami amit csak te tudsz a legeslegjobban ezen a világon, de lehet, hogy még nem fedezted fel. Ha felfedezted, hiszel benne! Hiszel bennem, hogy így van? Jó. Csakhogy nem bennem kell hinned, vagy a rendszerben, a társadalomban, hanem magadban. Hogy ki vagy és hol a magod, mi is és ki is vagy valójában bizony neked kell rájönnöd. Légy úton. Az útban bizony hihetsz! A szeretet útja az univerzum útja, önmagunkhoz vezet. Mi a szeretet? Jó a kérdés, gondolkozz el rajta, neked mit jelent a szeretet! Mindenkinek mást. Azonban mégiscsak az a valami, amit a szeretet köntösében bújtatunk tartja össze a világot. Hogy számodra hogyan nyilvánul meg, mit vársz el tőle, hogyan szeretnéd áramoltatni, megkapni, adni, bizony beszél rólad, a hiányaidról vagy akár az erősségeidről is.
Hogy jön ide az áramlás? A szeretet áramlás, az áramlás szeretet. A szeretet sok minden mással együtt elfogadás, de nem megalkuvás. Van különbség. Dolgozni valók magunkon.

Ha már ismét áramlás, újabb elmélkedős feladat neked. Könnyebb helyzetben vagy, ha vezettél már autót, hiszen akkor könnyebben el tudod képzelni, vagy meg is tudod csinálni. Persze nem kell hozzá autó sem, elég egy bicikli, vagy elmenni az uszodába, vagy bemenned az örvénylő tömegbe. Ülsz az autóba és vezetsz. Előtted is vannak, mögötted is vannak, mész, ahogy az út visz. Az agyad szépen összhangba hozz mindent. A távolságot az előtted lévő autóval, az útkanyarulatokat, az útviszonyokat, az esetleges válatlan dolgokat, és megannyi mindent. Képzeld csak el, simán csinálod és észre sem veszed milyen profin áramolsz. Ezt megannyi helyen érezheted és gyakorolhatod. Ha zenélsz akkor abban, ha éppen olvasol abban. Gondolj bele. Gyerekként nem csak járni, hanem még olvasni is megtanultál. Fogalmad sincs mi lesz a könyv végén, de te voltál olyan laza és bátor, hogy megadtad magadnak a lehetőséget és hiszel abban, hogy végig tudod olvasni. Hiszen a betűket ismered, és végülis ezek csak szavak. Jó persze. Ha hangosan felolvasol még szembetűnőbb, hogy mennyire vagy összhangban, nemcsak a szavakat tudod elolvasni, úgy hogy még sosem láttad, de talán még hangsúlyozol és mesélsz is! Ez mi! Érted ezt? Mi ez, ha nem varázslat. Benned van a tudás, és egyszerűen csak áramolsz. Mikor zenélni tanulsz, vagy olvasni még nincs meg benned ez a valami, az előre látás és figyelés képessége, hogy a pillanaton túl lás, akár a kottát, akár a betűt, ugyanakkor mégis a jelenben legyél. De mikor eléred azt a pontot, már összeáll a kép, a tudás, az agyad és valami más kontrolál és visz. S te hiszel neki. Ember zseni vagy és csodálatos, és egyedi, mikre vagy képes, hát látod e? Egy lépéssel előtte jársz a dolgoknak, de mégis tökéletesen a jelenben vagy, és így jön létre a szó, amit olvasol és még értelme is van. Hát nem csodálatos? Hát így kell áramolni is!! A hit ott van benned, mégha a mélységben is lapul. Ha nem hinnél, nem olvasnál, nem vezetnél, ki sem mennél a tömegbe, de mégcsak nem is járnál. Csak gügyögnél és babaként viselkednél. De te valamikor döntöttél, fejlődsz, tanulsz. Ilyen ez, így megy ez, amíg élünk. Félünk, élünk, fájunk, pont mint a gyerekek, ők azonban tartják az irányt, viszi őket az iránytű, ösztöntől tudják merre tart a fejlődés útja. Mi a te irányod, mi az iránytűd? Elvesztetted? Hogyan jutsz vissza a szeretet áramába?  Keresd meg, hidd el megéri… Nem tudod mi vár rád a könyved végén? Hát olvasd végig. ;)

                                       
Christin B Lona