2014. január 18., szombat

A seb, mint esély...

Nemrég megkarmolt egy macska... Eléggé látványosakra sikerültek, pont a kezemen, és mélyekre is... Az ember ilyenkor, mit gondol, jaj, egy újabb seb, hogy fog kinézni, és még fájni is fog, és mire meggyógyul... S ha begyullad, és még nehezen is gyógyul... Szólt rögtön az elmém, az egom...
S így vagyunk az érzelmi, és lelki sebeinkkel is... Pedig minden sebnek van tanítása, és valamit mutatni akar nekünk. Ahogy az én sebem a kezemen... Mi emberek félünk a sebektől, a fájdalomtól, a negatív érzelmektől... Úgy érezzük, nem lehetünk tőlük boldogok, gátolnak minket. Pedig a sebek, csak sebek, elmondják amit meg kell belőle tanulni, és ennyi. Szépen meggyógyulnak, mintha ott sem lettek volna. Mármint normális esetben...
Csakhogy sokszor belép az ego, az elme, és fél, és megijed, és nyalogatja, erősíti a sebet. Ha kellően ügyes, merthogy a negatív mágia nagyon jól működik bennünk, még akkor is, ha a pozitívban nem is hiszünk, akkor a seb egyre nagyobb lesz, és fájóbb... Mert erősítsük, ahelyett, hogy megértenénk, miért is alkottuk úgy az adott szituációt. S cipeljük a sebeinket, és újabb sebeket szerzünk még mellé, vagy éppen mélyítjük... Mert félünk, hogy megint újabb sebet ejtenek rajtunk. Pedig a sebeink esélyek... Esélyek egy új megközelítésre. A sebeinket kudarcoknak éljük meg, pedig a kudarc sem annyira rossz, mint hinnénk. Egy tudós elme, százezerszer próbálkozik, és mégsem tántorítja el, azt érzi, hogy ez közelebb viszi a céljához. Mert megtalálta azt ami nem a jó... Tehát minden kudarccal közelebb kerül. 
 Írhatnék sok példát, milyen esélye van, egy-egy sebnek, mi az amit látnunk kell belőlük... De mindenkinek megvan a maga igazsága, minden sebnek megvan a saját mondanivalója... Csak figyelni kell, látni, és kitárul... Nem az egoval, a személyiséggel, hanem a lélekkel... Akkor elmondja neked a titkát, és meggyógyul... A sebeink az élet része, ezt el kell fogadnunk. A fájdalom is az élet része, csakhogy nem kell beleragadnunk... Az már közel sem az élet része, hanem az egonké...
Az én sebemnek ez lett a tanítása, a seb, mint esély... A tiéd mi?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése